2.

Késő estig vártam Log hívását, de nem jelentkezett. Jobbnak láttam elmenni fürödni, legalább a forró zuhany alatt kitisztul a fejem és ellazíthatom az izmaimat. Épp a relaxálás háromnegyedénél voltam, mikor apám kopogott.
- Tessék? - szóltam ki a zuhanyfüggöny mögül.
- Én vagyok az, bejöhettek? - dörmögte apám.
- Gyere csak!
- Em, pityogott a mobilod, lehet, hogy sms-esed jött. - nyögte ki. - Uhh, hogy kapsz te itt levegőt?
- Egész jó, most mért?
- Jól van, te tudod.. - hagyta rám.
Nem siettem a fürdéssel, jól esett, ahogy a hideg végtagjaim tiltakoznak a forró víz ellen. Úgy voltam vele, hogy Logan úgyse hívott, akkor nem hiszem, hogy most fog. Csak álltam a forró víz alatt és áztam, majd valahogy rávettem magam, hogy kimenjek, mivel én sem kaptam már levegőt a forró gőztől, ami égette a tüdőmet,s légszomjat okozott...
A szobámba érve épp jelezte a telefon, hogy valami érkezett. Az asztalhoz lépve - amin a készülék pihent - megláttam a kivilágosodott képernyőn az üzenet feladóját, aki nem más volt, mint : L- A. Lerman. Felkaptam a telefont, úgy, hogy véletlen lerántottam töltőstül - hosszabítostul a földre. Amennyire akartam sietni, hogy minél korábban megtudja a titkot, amit az sms rejt, annyit sikerült bénáskodnom. Végre sikerült megnyitnom, s az üzenet egyszerű és tömör volt. Így szólt: "Holnap, 3kor a London-i Center előtt. L"
Tehát a London-i Center-be akar menni. A legmozgalmasabb helyre. Nekem mindegy, csak lássam végre. Lefekvés után egy jó ideig forgolódtam az ágyamban, vajon mit fogok mondani holnap? Mi lesz az első reakciója, s az enyém? Hogy fog viselkedni, mit fogunk csinálni, egy szó, mint száz. Több volt a kérdés, mint egy tengerparton a homokszem. A kérdések megválaszolásának közepette magával rántott az álom, s a feneketlen mélységbe zuhantam.
Reggel elég nyűgösen ébredtem, mert az öcsém épp a gyomromba ugrott bele... Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, s az utat rögtön a konyhába vettem, hogy igyak valamit, mert totál ki voltam száradva. Lent a nappaliba apa tevékenykedett valamit, a konyhába viszont anya sürgőt-forgott, s finomabbnál finomabb illatok terjengtek szét az alsó szinten.
- Jó reggelt Álomszuszi! - köszönt rám apu.
- Szia. - nyögtem ki rekedten, hisz a torkom akár egy sivatag..
Majd tovább slattyogtam a konyhába, ahol puszit nyomtam anyám arcára, miközben elvettem egy poharat, amibe rögtön öntöttem is a teát.
- Ahjj, de jó - csuktam be a szemem - amúgy öcsém megint kedvesen ébresztett. - s a kezemet a gyomromra raktam.
- Tegnap kiküldött olyan későn sms-est? - érdeklődött anyám.
- Logan Lerman. - néztem rá nagy szemekkel.
- Tényleg? - letette a fakanalat, s felém fordult.
- Aha, tegnap felhívtam az anyját, aztán sikerült vele is beszélnem, mondta, hogy esetleg összefuthatnánk ma, szóval, ha nem baj ma kimaradok a családi dolgokból.. - fintorogtam.
- Oké, de ne gyere későn..
Letettem a poharat és elindultam a szobámba, ahol várt rám a napi öltözékem kiválasztása. Nem akartam túlzásba vinni, így a szokásos farmer - póló - pulcsi összeállítást választottam. A fürdőszobába érve szörnyülködtem csak el igazán.. Valahogy ott is rendbe szedtem magam, majd az utam az étkezőbe vezetett, ahol az ebéd már tálalva volt. Úgy számoltam, hogy fél óra az út a London-i Center-be, meg kellett még negyed óra, hogy rendbe szedjem magam és valami normális kinézettel állítsak Logan elé... Tehát körülbelül épp hogy befejeztem az ebédet, siettem is a fürdőszobába, nehogy véletlen elkések. A tükör előtt ügyeskedve megcsodáltam, hogy mennyire megnőtt a hajam. Mikor Logan-el utoljára találkoztam - ami a ballagás volt - épp hogy csak a vállamat verte a hajam és a frufrum is épp csak kicsit takarta a bal szemem. Mostanra annyira megnőtt, hogy a vége majdnem elérte a hasamat, s a frufrum leért az államig.. A végeredmény az lett, hogy a frufrumat feltűztem, majd felvettem a sapkám, amit a fejem búbjára biggyesztettem oda. Viszonylag meg voltam elégedve az elém tárulkozó látvánnyal. Sietve kapkodtam össze a szükséges dolgaimat, - mint például telefon, bérlet, pénz - s rohantam is az előszobába. Hihetetlen gyorsasággal bújtam bele ütőt-kopott tornacipőmbe, amit nem voltam hajlandó semmilyen eseményre sem leváltani. Pont akkor alakult ki a tornacipők és a dobókockák iránti fanatizmusom, amikor elkezdtem az utolsó tanévemet a régi suliban.
Úgy kapkodtam a lépteimet, ahogy csak tudtam, a szívem viszont már a torkomban dobogott, mikor még szinte Logan közelében sem voltam.
Eljött az idő, három óra volt, én épp az utolsó lépéseket tettem meg. Pár méterre az ajtótól megláttam. A tekintetünk találkozott, s pár másodperc alatt bepótoltuk azt a másfél évet..
Szeme csak úgy vonzotta az enyémet, mint mágnes a fémet. Elindultam felé, s erre Ő is elindult én felém. Megálltunk egymás előtt.
- Szia, nagy bunkósság lenne, ha azt kérném, hogy siessünk? - mosolygott.
- Attól függ, hova és miért..
- Pont azért kell sietni, hogy ezt megmutassam.. - a mosoly még mindig nem tűnt el az arcáról.
- Oké.. - ráncoltam a homlokom, s zavartan nevettem.
Elindultunk az ajtó felé, csak most figyeltem meg az öltözékét. Edzőcipő, farmer, kabát, pulcsi - aminek a kapucnija Log fején trónolt. Semmit se változott..
- És hogy vagy?
- Kicsit fura ez a helyzet.. rohanni valahova, azt sem tudom miért.. - magyaráztam.
Erre a mondatomra Log vigyorogva nézett rám.
- Most mi van? Te mit gondolnál a helyembe? - kérdeztem.
- Igazából azon nevettek, hogy tényleg egy hülye helyzetbe vagyunk.. biztos tök bolondnak hiszel..
- Kéne?
- Igazából nem tudom, ha odaérünk, akkor megérted, utána tied a döntés.. - adta a választ.
Majd némán mentünk tovább egymást mellett, egy szó sem esett, hisz Logan szinte semmit se mondott, nem hogy telefonba, sehogy se. A központ legfelső szintén volt a mozi meg a tetőkert. Mi - vagyis inkább Logan, én csak némán követtem - a mozit vettük célba.
- Mozizni megyünk? - érdeklődtem.
- Igen, majd fizetem, hagyd csak.. - mondta.
- De nem fontos, hoztam pénzt..
- Em, ez egy fura nap lesz, pár óra és megtudod, mi a helyzet.
- Logan, mi ez a rejtélyeskedés? Semmit se értek.. - ráncoltam a homlokom.
Logan vett két jegyet a The Lightning Thief című filmre. Épp üdítőt vettünk, közbe vizsgálgattam a jegyeket.
- Oké, nem reklamálni akarok, meg köszi a jegyet tényleg, majd visszahívlak én is, de mért a két legszélső székre vettél jegyet? Vagy ezt sem árulod el, mert majd ezt is meglátom? - az utolsó mondatnál olyan fejet vágtam, mint amilyent Logan szokott, mikor ezt a mondatot mondja.
- Még mindig túl jól ismersz.. - mosolygott rám.
Odaadta a jegyet a srácnak, majd bementünk a moziterembe. A besorolás alatt lévő filmek bemutatója ment éppen. Amúgy is megakartam nézni ezt a filmet, csak nem találtam rá megfelelő alanyt, de most ott ült mellettem.
Elkezdődött a film, előttünk az egész sor üres volt, a tőlünk jobbra ülök és köztük is volt körülbelül hat-hét üres szék. Elég furán nézhettünk ki a moziterem totál sarkába.. dehát Logan tudta mi a helyzet, s reménykedtem benne, hogy hamarosan én is megtudom...
A film első képkockái a gyártók lógói voltak, viszont mikor megláttam a film főszereplőjének a képét s nevét rögtön megértettem mindent...