3.

Az első képkockákon a film különböző gyártóinak a lógói szerepeltek. Majd elkezdődött az első jelenet, ami lefolyása közben kiírták a szereplők neveit. Én már e jelenet legelején lesokkolódtam, hisz nem akárki szerepelt a filmben. Nem valami híres Hollywood-i sztár, nem a legújabb divatot reklámozó kigyúrt színész, s nem is egy tapasztalt öreg róka, aki csak nyugdíjat gyűjteni akart a film kasszasikerével.. Hanem az a tizenhét éves fiú, aki mellettem foglalt helyett.

S megjelent az első név, ami az övé volt. Logan Lerman, díszelgett a név a mozivásznon.

Nem tudtam mit gondoljak, mit érezzek, hirtelen minden gondolat, s érzés kiszállt belőlem. Üres voltam…

Logan csak nézett rám, háttal a vászonnak, arccal felém fordulva ült.

- Na ne, ez most valami vicc? – kínos nevetést hallattam – Oké, ne válaszolj, tuti, hogy ez komoly.. – hitetlenkedtem - jesszusom, te tényleg..

- Igen, tehát ez az amiért megvan kötve a kezem.. Nem olyan egyszerű így – itt a mozivászon felé mutatott – bárhova menni…

- Te vagy a főszereplője a filmnek és hogy, vagy mi? – hebegtem össze-vissza. Általánosba is Logan gyakran volt benne különböző színdarabokba, meg járt külön drámaszakkörre is..

- Anyám nézegette a válogatásokat.. aztán megtalálta ezt, én nem akartam, mert nem vagyok elég jó.. de hát tudod milyen makacs anyám, aztán egyik nap beállított, hogy menjek el vele valahova. Pontosan nem mondta hova, csak annyit, hogy kísérjem el.. Nekem se volt jobb dolgom, így elkísértem, aztán mikor már ott voltunk nyögte ki, hogy ez egy meghallgatás és, hogy jelentkezett az én nevembe.. mondhatom nagyon örültem neki. Aztán meghallgattak, kiválasztottak és hopp, ott vagyok. – mutatott filmbeli magára. Az egész monológját mosolyogva mondta el. A film fénye nem volt elég ahhoz, hogy kivegyem, mit mutat az arca.

- Log, ez baromi jó. Tényleg nagyon jó vagy, ezt az is bizonyítja, hogy szerepeltél a filmben.. – itt fejemmel a vászon felé böktem.

- De azért nem szeretném, ha a film bármin is változtatna, én még mindig ugyanaz a régi Logan vagyok…

- Figyelj, ha arra gondolsz, hogy mostantól rajtad fogok csüngeni és kihasználni, mert van pénzed, hírneved meg ilyesmi, nem kell félned.. max. az ellenségemmel.. - nevettem el magam ördögien.

- Tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy mindenki csak azért haverkodik velem, mert van pénzem meg, hogy „huu, Logan Lerman legjobb haverja vagyok” és már azt hiszik, hogy Ők is rögtön híresek..

- Utálom az ilyet.. – ráncoltam a homlokom.

Majd átadtam magam a filmnek. Tényleg nagyon jó a srác. Tehetséges volt, ezt mindenki megmondta..

Nem is figyeltem a film történetére, Logan még a vásznon is teljesen lekötött.

Elöntött egy érzés, mintha minden olyan lett volna, mint régen..

S ekkor rá néztem, kíváncsi voltam az arcára. Tekintettem az arcát pásztázta, miközben nézte a mozivásznat. Nem hittem a szememnek, hogy tényleg ott ül mellettem.

Pár perc után észrevette, hogy Őt nézzem, s a tekintettét rám szegezte.

- Szükségem van valakire, aki nem ilyen.. – suttogta.

- Itt vagyok én.. De nem szeretném azt, hogy én beleélem magam, hogy minden ugyanolyan lesz, mint akkor régen, majd elfelejtesz vagy esetleg hetente egyszer rám telefonálsz.. – jött ki belőlem. – Mert igen is, szerettem azokat az időket, bármennyire is kretén voltam..

- Azok volt a legjobb része az életemnek.. – mosolygott rám csábos mosolyával.

- Tehát El-Em? – kérdeztem tőle csibészes mosollyal. Az El-Em a Logan – Emma kezdőbetűi voltak, ami egy régi közös ötletünk volt.

Log nevetve bólintott.

A film teljes egészében kifogástalan volt számomra. Az egyik résznél, a pokolba menő úton az AC DC Highway the Hell című száma csendült fel. Háromnegyed résznél pedig Kesha és Lady Gaga zenéje is helyett kapott. A zeneválasztás tökéletesen meg volt oldva. A nagy vásznon a frenetikus számok alatt megjelent Logan szemet kápráztató és piszkosul édes mosolya. Szinte a cipőmbe olvadtam, mint mindig, mikor megajándékozott vele.

- Még mindig édes a mosolyod.. – nevettem zavartságomban.

- Ez nem igaz... – húzta száját félmosolyra.

- Jaj már… - ráncoltam a homlokom és bevágtam a durcit.

Hosszú percekig duzzogtam, mire Logan hajlandó volt hozzám szólni.

- Na most megsértődött, Miss Duzzogi? – nevetett.

- Haha, nagyon vicces..

- Tehát megsértődtél..

- Még szép, örülök, hogy jobban tudod milyen a mosolyod.. – valahol tudtam, nincs igazam, hisz a saját mosolyáról csak tudja az ember, hogy milyen. Viszont abban biztos voltam, hogy én milyennek tartottam.

- Most komolyan mondod, hogy egy mosoly miatt bedurciztál?

- Igen.. – tettem keresztbe a karom, mint egy ötéves kislány, aki nem kap cukorkát.

- Szörnyű vagy!

- Én is szeretlek, tudod! – fintorogtam, majd kissé elfordultam tőle.

Hosszú percekig így ültünk, némán. Logan csak arra várt, hogy megtörjem a csöndet.

- Oké, én édesnek tartom a mosolyod.. ha tetszik neked, ha nem.. – fordultam felé, félig lecsúszva a székről.

- Tudtam, hogy nem bírod sokáig.. – nevetett cudarul.

- De gonosz vagy! – vágtam vállba.

- Még ütögetsz is? – vonta fel a szemöldökét.

- Kérsz még egyet? – fintorogtam rá.

- Lehet mást is kérni?

- Mit? – kérdeztem mit sem sejtően.

Nem felelt semmit, csupán felém hajolt. Arca egyre közelebb volt az enyémhez. Végül a lehelete édes illatát az orromban, s lélegzete melegét az arcomon éreztem.

Majd megcsókolt, mire én visszacsókoltam. Tudtam, nem szabadott volna, hisz másfél évig nem találkoztunk, s nem is beszéltünk. Viszont vágyakoztam rá, a vele eltöltött idő mesébe illő része volt az életemnek. Hibát követtem el, mikor visszacsókoltam, de nagy volt a vágy, és a kísértés. Hosszan, s édesen csókolt.

Majd egy óriási robajra pattantunk szét, és én abban a pillanatban kis sikollyal és némi ügyeskedéssel leestem a székről, s Logan kedvesen kiröhögött. A hangos ricsaj oka, nem más volt, mint a film egyik jelenetének effektje. Miután meggyőzöttem, hogy nincs veszély, kínos nevetésbe kezdtem. Magamban viszont a képzeletbeli falba vertem a fejem.